Taanka X Eszterda

Eszter Dobóval már sok éve ismerjük egymást, de sajnos nem egy városban élünk, így legtöbbször csak távolról csodálhatom a munkáit. A textíliák iránti szenvedélye, a munkái élénk színei és a saját kezeivel életre keltett lenyűgöző ESZTERDA alkotások igazán figyelemre méltóak. Egy idő után újra felvettük a kapcsolatot egy együttműködés erejéig: Eszter a gyártási folyamatból megmaradt legkisebb kantha anyagmaradékokat használja fel, hogy egyedi babákat készítsen a Taanka számára. Nagyon szeretem és tisztelem a munkásságát, és szeretném, ha minél többen megismernétek, ezért egy rövid interjút készítettem vele. Remélem, élvezni fogjátok!

Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban? Mit csináltál a legszívesebben? Mi okozott örömet?

A legkorábbi emlékeim a saját időtöltéseimről a színezésbe való elmerülés. Építészcsaládba születtem, így a szüleim korán megadták az alkotás élményét. Imádtam a szép színes ceruzákat. Régi "Búvár Zsebkönyvekből" másoltam madarakat és virágokat. Szerettem azokat a meghitt pillanatokat, amikor a magnóról mesét hallgatva bütyköltem vagy rajzoltam az asztalomon.
A textíliák szeretetét anyukámtól és nagymamámtól kaptam. Sok ruhánkat ők varrták, kötötték és horgolták. Próbáltam tanulni tőlük. Szerettem babázni, és az általános iskolában varrtam az első babaruhákat magamnak. Aztán idősebb koromban drótból és modellezőagyagból készítettem ékszereket – ezeket főleg anyukám kollégái vették meg. A középiskolában tanultam meg varrógépen varrni, ami akkora élmény volt, hogy elkezdtem saját ruhákat varrni a Burda magazin szabásmintái alapján.

Közgazdászként végeztél, tanítottál a győri Széchenyi Egyetemen is. Eléggé messze tűnik a katedra a teremtés és a kézi hímzés világától. Hogyan kerültél az alkotás útjára?

Igen, végül közgazdászként végeztem. Elvégeztem egy egyéves ruhatervező programot a Könnyűipari Főiskolán (most Óbudai Egyetem), de olyan technikainak éreztem, hogy abbahagytam. Visszatekintve nem vagyok biztos benne, hogy ez volt a legjobb választás. A közgazdaságtan tudományos tárgynak tűnhet, de engem inkább a humán- és társadalomtudományok érdekeltek, ezért végül arra összpontosítottam. Ironikus módon, friss diplomával egy olasz textilipari cégnél találtam munkát. Aztán gyermekeim születtek, és miután két nagyobb lányom óvodába került, úgy döntöttem, otthagyom a versenyszférát. Visszatértem az egyetemre doktori képzésre a Széchenyi Egyetemen, ahol kutatást végeztem és kultúragazdaságtant tanítottam. Harmadik lányom születése után úgy éreztem, visszatérhetek a kreatív munkához. A három kislányom rajongott a rongybabákért és a textiljátékokért. Először egy ingyenes blogoldalon kezdtem el posztolni a munkáimat, és úgy tűnt, tetszett az embereknek, sőt talán venni is akarták. Ez idő alatt posztgraduális képzést is végeztem kulturális menedzsmentből a MOME-n. Jelenleg részmunkaidőben dolgozom egy evangélikus egyházi irodában, ahol a kommunikációs, kulturális és gazdasági feladatok is a felelősségi körömbe tartoznak.

Még kislány korukban találkoztunk, de azóta már a kamaszkoron is túl vannak. Hogyan változott az alkotói szemléleted az elmúlt tíz évben? Másfajta tárgyakat készítesz például most?

Amikor a lányok kicsik voltak, leginkább az ő kis birodalmukat dekoráltam. Főleg rongybabákat varrtam és adtam el. Igyekeztem természetes anyagokat használni, mint a pamut és a len. Akkoriban volt egy fekete bőrű babám, ami textil változatban is visszatért, ez egyfajta különlegesség volt. Most a két idősebb lányom már felnőtt, a legkisebb pedig gimnáziumba jár. Én is kicsit kinőttem a babákból. Még mindig sok megrendelést kapok nagyobb rongybabákra, de igazán szeretnék másfajta textil dekorációkra koncentrálni.

 

Mit szeretsz a legjobban alkotni, és a folyamat melyik részét kedveled a legjobban?

Nagyon szeretem a hímzést és a kézi varrást. Van valami igazán inspiráló a kézzel készített dolgok szabálytalanságában és lehetőségeiben. Mostanában nem sokat foglalkoztam vele, de tervezem, hogy visszatérek a zsebabák készítéséhez. Azért szeretem őket, mert egyszerűek a formájuk, és a hímzés és a díszítés kelti őket életre. Szerintem nagyon fontos, hogy egy gyerek már fiatalon gyönyörű vizuális környezetben éljen. Azt gondolom, ez egy életre szóló élmény. Imádtam együtt dolgozni a TAANKA-val. Amikor a kezembe kerültek a Petrától kapott maradék katha anyagok, nem tudtam nem simogatni, szagolni és elképzelni. Elképzeltem, ahogy nők színes ruhákban a világ másik felén varrják és hímzik össze ezeket a rétegeket, körben ülve, beszélgetve. Így az volt a benyomásom, hogy valahogyan újraalkottam őket ezeknek a babáknak a formájában. Mindig lenyűgöznek a tárgyak mögötti történetek.

Egy korábbi interjúban azt mondtad: „A tapasztalat azt mutatja, hogy mi, magyarok sokkal hajlandóbbak vagyunk sok pénzt fizetni külföldi, műanyag babákért, de kevésbé vagyunk hajlandóak sok pénzt fizetni a Magyarországon készült kézműves termékekért.” Változott ez a véleményed az elmúlt években? Szerinted még mindig le vagyunk maradva?

Úgy érzem, tettünk némi előrelépést ezen a téren. Azt hiszem, menőbbé vált egyedi kézműves termékeket és dizájner darabokat vásárolni. Sok kezdeményezés támogatja ezt. Nagyon sok fantasztikus új márka jelenik meg, és úgy tűnik, van esélyük a fennmaradásra. A dizájn vásárok, a személyes találkozások és a közösségi média mind lehetőséget adnak a megjelenésre.

Mi inspirálja a munkádat?

Nagyon érdekelnek a különböző kultúrák népművészete, nem csak a textíliák, hanem a kerámia, a faragványok és minden olyan ösztönös, ősi forma is. Azt gondolom, hogy a különböző kultúrák ősi díszítőművészetei hasonló motívumokat használnak, mert valójában sok szempontból elég hasonlóak vagyunk, és szavak nélkül is megértjük egymást. Vagy legalábbis meg kellene… Sokat merítek inspirációt pusztán azáltal, hogy könyveket és magazinokat nézegetek erről a témáról. Különösen szeretem a régi textíliákat – a kopottakat, hibásakat és javítottakat. Van egy csomó textíliám, amit gyűjtöttem és örököltem. A családom, különösen a nők, vonzódtak a gyönyörű textíliákhoz, természetes anyagokhoz és csipkékhez. Szeretném ezeket újraértelmezni és beépíteni a munkáimba. Az utóbbi időben elég sokat gondolkodom ezen.

Mit szeretsz csinálni a szabadidődben? Mi a legjobb módja a pihenésnek és a feltöltődésnek?

Szeretek utazni, múzeumokat látogatni, helyi vintage és bolhapiacokra járni. Szeretek futni, kirándulni, olvasni és koncertekre járni.

Hol találhatják meg az emberek a munkádat?

Jelenleg az Instagramon keresztül keresnek meg az emberek. Itt kapcsolatba lépek a potenciális vásárlókkal, személyesebb kapcsolatot alakíthatok ki velük; jó tudni, hova kerülnek a munkáim. Dolgoztam a webshopomon, de még fejlesztés alatt áll.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Remélem, hogy tovább hímzek. A babaformát inkább dekorációként, mint játékként szeretném megmutatni. Kíváncsi vagyok a textilfestésre is, és szeretnék kísérletezni egy kicsit nagyobb méretben, például textilképekkel.

 

Fotó: Luca Pomaranski